Posted by: colorsinmyhead on: október 22, 2008
Jó, tény és való, hogy mindig mindenki és minden változik, oké? Ez így helyes. Az okokat néha jobb nem is feszegetni. Mindenesetre van-e olyan változás, ami mondjuk negatív, és nem tudod elnézni? Egyszerűen olyan valami, amit… amit nem értesz, és inkább nem is akarsz megérteni, mert egyszerűen jobb nem tudni a miért-et.
Posted by: colorsinmyhead on: október 4, 2008
Ki lehet törölni egy embert teljesen? Eltudod örökre felejteni és elhinni, hogy nem is létezik? Vagy egyszerűen, ha meglátod, ránézel és azt mondod: ‘Nem ismerem’. Manapság már kitörölhetsz valakit az ismerőseidet így, és akkor mások azt mondják: ‘Áh, nem is ismered’. De te képes lennél örökre kitörölni valakit az életedből? Ha igen örülök, és egyben [...]
Posted by: colorsinmyhead on: Szeptember 29, 2008
Őszintén? Még vannak kisiklások az állapotomat illetően. Talán mert az a típusú ember vagyok, aki ha valakit tényleg megszeretett, akkor szinte képtelen elengedni. Ezt valahogy meg kellene tanulnom, és igyekszek is… Tegnap véletlenül észrevettem a meghívót, amit adott nyáron egy esküvőre. Egy táskába volt, nem is tudom, hogy került oda… Hogy mi történt? Eldobtam a [...]
Posted by: colorsinmyhead on: Szeptember 20, 2008
Miért jut eszembe mindig a múlt? Újra és újra. Minden tárgy, minden szó… ez már elviselhetetlen. Az orvos kérdezte, hogy miért volt ő ennyire különös, mi volt benne ennyire más? Meg voltak még más ehhez hasonló kérdések, de egyszerűen nem tudtam válaszolni. Miért nem valaki más? Miért pont ő? Nem tudom ezt így megfogalmazni, ilyen [...]
Posted by: colorsinmyhead on: Szeptember 20, 2008
Nem tudom, néha elfog ez a vámpíros-feeling. Az agyam nagyon jól betudja fogadni a vámpíros dalokat, mint a My Chemical Romance – Vampires Will Never Hurt You vagy a Marilyn Manson – If I Was Your Vampire vagy még a Péterfy Bori & Love Band – Vámpír. Életemben eddig egy vámpíros filmet láttam, de az [...]
Posted by: colorsinmyhead on: Szeptember 19, 2008
Tudtátok, hogy az időjárás péntek óta nagyon szar volt nálunk? Pont péntek… Rémes volt akkor az időjárás. Mintha csak belőlem jött volna az egész. Aztán tegnap délután óta… az időjárás kezdett helyreállni. Sütött egy kicsit még a nap is. Annyira örülök ennek Úgy érzem lassan (de tényleg csak lassan) én is kezdek helyreállni. [...]
Posted by: colorsinmyhead on: Szeptember 17, 2008
Azt hiszem az egész helyzet egyre reménytelenebb.
Az álom igen egyszerű volt. Találkoztam vele, és személyesen is megbeszéltük a helyzetet. Persze, mint az várható az ilyen érzelmes, néha csöpögős jelenetknél, itt is voltak könnyek. Először én részemről, utána az övéről is. Tipikus. A vége az lett persze, hogy újra összejöttünk.
Azt hiszem az egész alapja az volt, [...]
Posted by: colorsinmyhead on: Szeptember 16, 2008
A mai napom nem is lett volna azt hiszem olyan rossz. Igazából jó is volt. Első rajzszakköröm, ami nagyon klasszul sikeredett, irodalom óra, amit megint szeretek… Van egy novellaíró verseny. Megpróbálom, az biztos, elvégre úgyse tudok mit veszíteni. Nos, ez volt a nap jó része…
Posted by: colorsinmyhead on: Szeptember 14, 2008
Na, Nagy Világ, tessék, itt vagyok.
Úgy vagyok, hogy ez a kis blog legyen nekem egy nagy terápia. Lényege: kezd újra, élj tovább. Nem akartam valami sötét nevet adni a blognak, elvégre azt szeretném, hogy az új életem boldog legyen. Az az igazság, hogy nem történt nagy tragédia, hogy meghalt valami vagy ilyesmi. Egyszerűen vége szakadt [...]
