Björk dalok mennek végig, egyik se vidám. The Next To Last Song, Scatterheart, I’ve Seen It All, Possibly Maybe, Pagan Poetry, Hyperballad, The Dull Flame Of Desire, You’ve Been Flirting Again. Van még Rick Rowan dal is, a Bridge To Nowhere.

Élni akarok, tovább. Halhatatlannak lenni. Itt akarok maradni örökre. Nehéz lenne, tényleg?
Egyre biztosabb vagyok abban, hogy a szívemmel baj van, de erről úgyse beszélhetek – mégis meg kell tennem. Legalább hagyok is valamit magam után. Talán…
Egyre gyakrabban ver rosszul a szívem. Vagy mintha egy plusz verés lenne, vagy mintha egy kimaradna, de nem tudom melyik. Hol vagyok én ahhoz, hogy ilyesmit megállapítsak, de ami a lényeg, azt tudom; valami nincs rendben. Néha sokkal közelebbinek érzem a halált, és ez nem helyes. Én vagyok az, aki mindig vidám és nevet, tele van tervekkel, vágyakkal, szeretettel. El kell vonulnom néha, mert mások nem láthatják, hogy ilyen gyenge lennék. Az emberek többsége nem is tudja, hogy mennyire érzékeny is tudok lenni. Talán az egyik hozzám legközelebb álló ember el se tud képzelni engem ilyen helyzetben. De hogy is lehetne? -Szinte- sose vagyok ilyen mások előtt. Ha sírok, gyenge vagyok. Ha elmondom, hogy úgy érzem néha túl közel van a vég, gyenge vagyok. Ha elmondom, hogy a lépcsőzéstől/sétálástól kifulladok, gyenge vagyok. Ha mégis valakiben felvetődik a kérdés, hogy jól vagyok-e, a válasz adott: “Jól vagyok”.
Orvoshoz akarnék menni, hogy tudjam. Mégis félek az egésztől. Csak egy nagy zavargás lenne az egészből, és ha kitudódna, mindenki máshogy nézne rám. Még szerencse, hogy ezek az emberek szinte biztos nem olvassák e sorokat. Legalább ez megnyugtat. Inkább csak sok, ismeretlen, és ez így helyes. Így kell lennie.
Mégis élni akarok – tovább – mert halhatatlan leszek.

2009 van
mindenki ígéreteket tesz
amiket úgyse tartanak be
van ennek értelme akkor?

Még szerencse, hogy én nem tettem. Mégis tudom, hogy változtatok, mert kell. Megint rengeteg tervem van, és már bele is kezdtem néhányba. Mivel ez egy hosszú folyamat, még várni kell az igazi eredményre. Még a szünetben el akartam olvasni egy könyvet (Ady és Csinszka szerelmi története), és már egész jól állok – vagyis már elhagytam a felét.
Igenis író leszek. Halhatatlan. Még mindig hiszem.
Most szeretném elintézni, hogy bekerüljek a helyi rádióba. Egy ismerősöm azt mondta, elintézheti, de igazából még nem kértem meg.
A változtatás néha tényleg kell, mert jót tesz. Talán leginkább több önbizalom és kitartás kellene…

Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
Kínoz a fény és kínoz a harmat,
Téged akarlak, eljöttem érted,
Több kínra vágyom: téged akarlak.

Lángod lobogjon izzva, fehéren,
Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,
Te vagy a kínom, gyehennám nékem,
Nagyon kivánlak, nagyon kivánlak.

Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,
Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes,
Adj kínt nekem, a megéhezettnek:
Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess.

Legyünk nagymenők, néha viselkedjünk úgy, mint a gyerekek, szóljunk le mindenkit, tagadjunk minden bűnt, köpködjünk, káromkodjunk, cigizzünk, drogozzunk, bulizzunk, igyunk és hányjuk ki azt, mik voltunk. Ne higgyük el a, hogy léteznek szentek, éljünk úgy, mint mindenki, divatból tegyünk mindent és gyilkoljuk le magunkat a tévével s mi is tömegcikkek leszünk. Olcsók, pocsékok, egyszerű szemetek. Ezt akarjátok mind, nem? Nem erre vágytok?
Mit tesz egy átlagos ember? Folyamatosan hibázik, elcseszi a dolgait, és ez rendben is, elvégre ez a dolgunk. Másik kérdés, hogy milyen hibákat követünk el és ezek által milyenek leszünk.

Pletykáljatok! Mit bizonyít? Hogy senkik vagytok.
Utánozzátok egymást! Ebből látszik, ki milyen jellegtelen.

Emberek, elegem van belőletek. Túl sok már a szenny itt és jó lenne, ha legalább néha megtisztítanátok magatokat. Nagyon is mocskos lett ez az egész hely, de nem igaz, hogy ennyire vakok vagytok. Ha ezt akarjátok, hát fulladjatok.

Wow. Egy hónap telt el azóta, hogy írtam. Szép, mit mondjak.
Annyira beteges volt a tegnapi napom volt. Egy részről szokásos: suli, és mivel péntek így muszáj volt elmenni még valahova. Pontosabb program: Eszterrel vásárolni. Titok, hogy mit vettem. Anyum amúgy tegnap ment el a barátjával külföldre – Barcelona. Néztem egyet, mert csak tegnap mondta. Na mindegy. Pizza mánia van itthon. Hetente egyszer (pénteken vagy szombaton) van pizza, mert húgom azt akarja. Tipikus. 

Mellesleg hamarosan lesz angol verseny is. Az lesz aztán a csúcs! Az a baj, hogy képtelen vagyok minden kis kütyüt leírni egy kép alapján. Hogy most melyik ember mit hord. Jáj. Ez annyira nem megy. El tudnám mondani, persze, de az idegeim mennek bele, hogy most tényleg erről kell beszélni. Majd meglátjuk. Van egy novellaíró pályázat is. Majd megírom. Majd.
Annyira örülök. Tegnap vagy ötször jött rám a csuklás, hihetetlen. Hogy ezt mennyire de mennyire utálom. Annyi szerencsém volt, hogy legalább nem a suliba. Ami meg még jobb – ma még egyszer se. Remélem tartani tudom ezt a színvonalat továbbra is. Mikor már éjfélkor jött rám (persze pont akkor amikor már aludnék) már úgy gondoltam, hogy tökön vágom azt, aki ennyire emleget.
Készülnek a rajzok! Az előbb csináltam egy jegyzetet az egyik képhez. Mh… fincsi, mit mondjak. De miért néz mindenki hülyének? Csak azért mert tervbe vettem egy képet maszturbáló polipokról? /megjegyzés: az egyik polipnak az egyik karja egy gereblye lesz/.
Amúgy ki melyiket szereti a legjobban? Ásó/gereblye/kapa/eke/hólapát? Nekem a gereblye a kedvencem ^_^

Az élet igen egyszerűen működik bizonyos szemszögből. Akkor kapunk bármit, ha cserébe tettünk is érte valamit. Mi az, hogy nem teszel semmit, és csak úgy, majd megkapod minden kis kívánságodat. Köszi, szép is lenne. Oké, van kivétel, de arra meg nem mondanék példát (annyi, hogy tipikus amerikai senkik).

A képlet mindenesetre egyszerű:
x=feladat(ok) teljesítése
y=adott kívánság
x=yNa most, ha a fenti képlethez tartjuk magunkat, az egészet igen könnyen meg lehet vizsgálni.

1. példa
A helyzet: Átakarsz menni a barátodhoz, szülők nem engedik, ezért próbálsz megegyezni velük, hogy mégiscsak engedjék meg.

‘x’-re való javaslatok: takarítás, főzés, 5-ös témazáró, szép viselkedés tesóval
->tegyük fel, hogy összes elfogadva, ez esetben:
x=y
takarítás+főzés+tz 5+ok viselkedés tesó=1 találkozás baráttal

ugye milyen egyszerű?
így nem is olyan nehéz.
gáz csak akkor van, ha nem találunk megfelelő javaslatokat az ‘x’ értékére.
nézzünk erre az esetre is egy példát (azért egy alternatív megoldás van):

2. példa
-1. verzió
X= ?
y=ottalvás barátnál
–> ‘x’-re nincs megfelelő feltétel, a képletet nem lehet megoldani.

-2. verzió
x= öregedés
y=ottalvás barátnál
x=y
–> ‘x’-re egy alternatív megoldás, a képlet megoldható.

Az a helyzet, hogy kellene nekem egy könyv. Eddig szép és jó, csak az a baj, hogy egyszerűen lehetetlen beszerezni. Több boltba is voltam, ahol úgy néztek rám… áh. EGY helyen tudták, hogy miről beszélek, de ott is érdekesen alakult a helyzet. Jó, megmondtam mit keresek, erre mondja az eladó, hogy igen, az megvolt nyolc éve, mikor az üzlet is nyitott. Persze rögtön hozzátette: ‘De ez erotikus irodalom’. Jól van, mondom igen. Erre újra megismételte, mire én is, aztán megint… Nem hiszem el… T.T Erotikus irodalom? ÉS? Akkor is meg fogom szerezni.
A könyvről egy rövid kis ismertető:Író: Georges Bataille
Cím: A szem története/Mademe Edwarda/A halott
Georges Bataille mindhárom kisregénye a már-már őrületig felfokozott nemiségről szól. Hallatlanul obszcén és pornográf írások, de minden egyes sorukban érezhető az a szorongás, amely az eszeveszett kicsapongásokat és szentségtörést kíséri. Bataille hőseinél minden perverzió olyan, mint egy hőstett; a legelvetemültebb kicsapongások közben is a halállal viaskodnak. Ettől olyan felkavaró a könyv: Bataille-nál a szexualitás véresen komoly, s minden erotikus játékban, minden aktusban jelen van a halál. Georges Bataille a szürrealistákkal együtt indult, több folyóiratot is vezetett, igen nagy hatást gyakorolt a későbbi nemzedékekre. Különösen az erotikai tárgyú írásai jelentősek. (Erotikum című esszékötete jövőre jelenik meg a Mérleg sorozatban.) 1962-ben halt meg.

forrás: www.antikvarium.hu/ant/book.php?ID=60834&gb_w=f

Ha valaki megtalálja könyörgöm sikítva hozza már el *_*

Szeretnék tenni valamit, de valahogy nem jutok el addig, hogy mit is. Vagy ha tudom, akkor az lehetetlen. Szeretnék veled beszélni, és mégse tudok. Az is zavar, ahogy viselkedtem, meg úgy általában, amilyen vagyok. Akkor is hiszem, hogy minden jó. Már nem tudom mióta csak várok, mint egy idióta. Egyszerűen nem tudok magammal mit kezdeni. Te nem reagálsz, nem teszel semmit, így meg én nem tudom, hogy mit tegyek. De azért se fogok taktikázni, ahogy azt mások szokták tenni. Nem, mert az nem normális, hanem egyszerűen undorító. Mégha néha ezt is kellene tennem, nem fogom, mert az annyira mű. Azt fogom tenni, amit úgy érzem, hogy tennem kell. Nem is tudom…
Remélni tudom csak, hogy elég annyi, hogy szeretlek. Ez még mindig nem változott. Olyan, mintha nem is akarna változni. Milyen fura. Mégis klassz.

Jó, tény és való, hogy mindig mindenki és minden változik, oké? Ez így helyes. Az okokat néha jobb nem is feszegetni. Mindenesetre van-e olyan változás, ami mondjuk negatív, és nem tudod elnézni? Egyszerűen olyan valami, amit… amit nem értesz, és inkább nem is akarsz megérteni, mert egyszerűen jobb nem tudni a miért-et. Szeretném, ha az én változásaimat elnéznék, de ha annyira nehéz, biztos, hogy képes vagyok változni, ha ez fordítva is működik. Egyáltalán nem szeretnék változtatni embereken, csak segíteni, mert van, hogy igenis tudom, hogy egy bizonyos fajta változás határozottan rossz. Mégis minden változik folyamatosan, és ettől lesz minden teljes. Elvégre az apróbb változásoktól nem lesz olyan szétrohadtan unalmas az élet.
Mondtam már, hogy van egy olyan gyanúm, hogy álmodok? Csak mert olyan érzésem van, hogy minden túl… nem is tudom. Mintha már túl jó lenne. De lehet, hogy csak azért tűnik úgy, mert eddig olyan nagyon szar volt, és a kis jót is nagy jónak látom. Ugyan. Hülyeség. Ez nagy jó. És tudjátok mi? K*ra nem érdekel, hogy szerintetek helytelen amit csinálok és ne is gyertek olyanokkal, hogy ‘még 2 hetet adok’. Na, nem mondom, hogy mit csináljatok… Nem rosszból, csak egyszerűen nem érdekel, oké? Ha valaki nem tud velem együtt örülni meg tapsolni, mint a hülyegyerek, akkor nem kell ezt hangsúlyozni. Szóval köszönöm. És igenis az élet nem olyan vészes. Tegyek idióta-sötét-nyálas-szétdivatozott-k* szivecskéket? Köszi, most nem. Elég, ha tudja, és nem kell nekem akkor nyáladzanom, hogy piszi-puszi-szercsizlek… kösz, én meg szétbaszlak ilyen dumával. Jajj. Szóval akinek tudnia kell, az tudja és kész.
Meggondoltam magam. Egy darab még nem nyáladzósdivatszar.
<3

Jó kedvem van mostmár. DA-n rendesen dolgozok, annyi régi anyagot dobtam már fel… wow. És találtam egy nagyon tehetséges gyereket: http://www.youtube.com/user/Tamiasboi  Ma még muszáj lesz elküldenem egy novellát. Verseny. Lesz közönségdíjas is szóval előre kérlek, ha nem nagy gáz, szavazzatok *_*